Üdvözlet

Felhasználói név:
Jelszó:

Adatok megjegyzése
Bejelentkezés / regisztráció:

[ ]
[ ]

Véletlen képek



Közelgő Események

Nincs közelgő esemény

Találkozzunk a Facebookon!

Üzen a múlt

A Bábolnai Fórum immár nyolc éves történetében rendszeresen jelennek meg községünk múltjával foglalkozó írások –főleg sorozat jelleggel. Ez idáig két olyan szerző tollából, illetve anyagaiból közöltek a szerkesztők válogatásokat, akik szorosan kötődnek Bábolnához - Dancs József és Szakács Ferenc. Élnek azonban a köztünk olyan emberek, akik hobbiszinten foglalkoznak a község közeli és távoli múltjából származó írások, fényképek és tárgyak emlékeinek gyűjtésével. Nyilvánvaló, ezzel azt a célt szolgálják, hogy megőrizzék e pótolhatatlan „ereklyéket” az utókornak, de azt hiszem, nem elhanyagolható a helytörténet megismerésére való törekvés sem. Az itt élő –talán tősgyökeres- lakosok egy picit másképp látják a múlt történéseinek egyes epizódjait- mivel őseik reájuk hagyott örökéből vagy saját kutatásaikból merítenek- és reményeink szerint közre is adnák azokat. Természetesen nem tudományos munkákra gondoltunk, melyek cáfolni szeretnék a magyar történelem ide vonatkozó részeit, hanem olyan féltve őrzött „kincsekre” melyek sem múzeumban, sem hivatalos helyen nem tekinthetők meg, mégis részei a Bábolnán élők történelmének. Ezzel tulajdonképpen új rovatot szeretnénk indítani újságunk hasábjain, s a helyiek véleményét szeretnénk tolmácsolni helytörténeti problémákkal kapcsolatban. Egyidejűleg községünk múltjával foglalkozó, illetve érdeklődő lakosaink számára klubszerűen rendszeres összejöveteleket kívánunk tartani civil szerveződési formába. Ezért kérjük tisztelt olvasóinkat, érdeklődésüket jelezzék felénk.
Kedvcsinálónak közöljük Pusztai József anyagát, mely nem nélkülözi az irodalmi jelleget sem.

Hantos


Kár lenne, ha eltűnne (avagy a mesélő sírkövek)



Valóban kár lenne, ha eltűnnének Bábolna amúgy is fogyatkozó történelmi emlékei. Ezek sorába tartoznak az ugyancsak fogyatkozó „mesélő” sírkövek is. Egyre több ledőlt, összetört, megrongálódott sírkövet lehet látni a temetőben járva. Érdemes lenne több energiát fordítani a gondozásukra, illetve restaurálásukra.
Biztos vagyok benne, hogy meghálálnák, mert mint említettem „mesélő” sírkövek ezek. Mit mesélnek? A történelmet, a múltat. Csak faggatni kell őket. Meg-megállni előttük s beszédessé válnak, elmondják azt is, ami nincs rájuk írva. A legtöbbre „csak” egy név és két dátum van felírva, de bármi is legyen a felirat, mindegyik elmondja a saját történetét.
Lássunk egy-két példát:

Sírfelirat: Wesenauer szül. Dvorzsák Rozália 1829. december 19. – 1883. december 6.
A szokványos felirat, de álljunk csak meg és nézzünk szét, mit is mesél ez a sírkő.
A mese: fiam Wesenauer János 1881-1899. között Bábolna plébánosa, lányom Wesenauer Mária 1884-85-ös tanévtől, segédtanító Bábolnán. Unokáim Weiland Ferenc szintén tanító, és a másik unokám Aurél, csak másfél hónapot élt. Testvérem Dvorzsák Antal katonatiszt Bábolnán. Unokahúgom Dvorzsák Hermina.
Biztos vagyok benne, hogy ez nem a mese vége.


Új kő, új mese
Sírfelirat: Johanna Benicsek wachmaister gattin (őrmester feleség).
A mese: apám Benicsek József őrmester Bábolnán, férjem Kovács György őrmester, húgom Amália Fehér János katonatiszt felesége. Sógornőm Fehér Rozália, unokatestvéreim, akiket korán elvesztettünk Wilhelm és Karolina.
Ezzel ennek a mesének sincs vége, csak pont van a végén és gondolatjel.
Végezetül egy egyszerű mese.
Sírfelirat: Einfall Mihály 1842. október 20.
A mese: 1840-42. között vendéglős voltam Bábolnán. Halálom után helyemet Brokes József vette át, akinek az unokája Brokes Mari (Mária) ugyancsak a bábolnai temetőben nyugszik.
Nem szeretném felsorolni az egész temetőt, pedig érdemes lenne. Meg kellene őrizni ezeket a mesélő köveket, történelmünkből úgy is sok jelentős név kiesett az idők folyamán. A háborúk viharaiban és a természet szeszélye folytán.
Egy dalrészlet jut eszembe, amely tömören summázza a történelem, hiányzó láncszemeinek eltűnését:
„… az utolsó cédula kőből van, vagy fából, ha kevés a pénz és csak múlt időben ír oda egy arra fizetett kéz…”


Pusztai József
Bábolnai Fórum, 1999. június

 

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz