Üdvözlet

Felhasználói név:
Jelszó:

Adatok megjegyzése
Bejelentkezés / regisztráció:

[ ]
[ ]

Véletlen képek



Közelgő Események

Nincs közelgő esemény

Találkozzunk a Facebookon!

Bábolna egy másik oldalról

Bábolnáról, mint híres ménesről több könyv és újságcikk, illetve cikksorozat jelent meg. Valóban a ménes erősen összefonódik a falu történelmével. Eme írás egy másik oldalról próbálja meg bemutatni a falu történelmét. Mellőzve a ménest, és előtérbe hozva egy kicsit a vallást és a hitvilágot, egyszóval magát az embert. A történelmi források itt is igen szegényesek, akárcsak a ménes felőli megközelítésben. Nem lehet a teljes képet feltárni, csak részleteiben ismerjük a múlt eseményeit. Egyes források szerint Bábolna már a honfoglalás korába lakott település volt. Hozzátehetem bátran, hogy szűkebb környezete és talán a jelenlegi falu is már jóval a honfoglalás előtt lakott területnek számított.

Vallási vonalon az első adat 1328-ra esik, ekkor említik először a Pannonhalmi Főapátság birtokában lévő okmányok, hogy Bábolna templomát Szent György tiszteletére emelték és a papját Péternek hívják. (de építésének ideje ismeretlen) Az 1330-as években pápai tizedszedők járják végig az országot, s összeírnak minden templomot. Ebből megállapítható, hogy az akkor létezett falvak egyharmadának, talán a felének is saját temploma volt. Ez az összeírás ma a Vatikánban található. A 13. század a nagy építkezések kora, a tatárjárás alatt elpusztult templomokat gyorsan helyre állítják.

A falusi templomok jelentős része eredetileg fából épült, s a fatemplomot gyakran szétszedve odébb is szállították, ha máshová települt át a falu. Olykor-olykor az is előfordult, hogy erőszakkal vitte odébb a falu házait és templomát az erőszakos szomszéd birtokos. A háborúk során a templom fokozott veszélynek volt kitéve. Amelyik átvészelte a középkor viharos időszakait, az a török pusztításainak lett az áldozata. Ha elnéptelenedett a falu, az elhagyott templom is elenyészett.
A falusi templomok többségének főbejárata eredetileg nem a nyugati, hanem a déli oldalon volt, ez a főhomlokzat. A torony többnyire a nyugati homlokzat előtt emelkedett és körülötte volt a temető. Ebből a tényből feltételezhető, hogy a falu történelmében három temető is volt, illetve a legújabb a negyedik a sorban.
Az első feltételezhetően nem ugyanazon a területen állt, mint a kettesszámú temető, s valószínű, hogy az első temetőre később ráépült a falu, vagy egyszerűen ellepte a túlburjánzó vegetáció, benőtte a gaz és a bozót. Az, hogy ez a temető és az ősi falu merre is lehetett, azt nem tudja senki. Valójában az 1789 előtti történelmet soha senki nem kutatta, így azután a feledés homályába merült.

A második temetőről is csak annyi bizonyos, hogy ott állt, ahol az első templom. A kereszténység terjedésével jöttek létre a templom körüli temetők. Nagy valószínűséggel a második temetőben már 1328-ban temetkeznek. A 15-16. századig csak a templom körüli temetők használatosak, ugyanakkor a tehetősek a templomba temetkeztek. A fenti időponttól azonban kialakulnak az úgynevezett köztemetők, amelyek már nem a templom körül találhatók, vagyis nem a település központjában. A köztemetők véglegesen csak Mária Terézia (1740-1780) „de jure”rendeletét követően kerülnek a települések perifériájára.
Tehát a feltételezett kettesszámú temető a 14. századtól a 16. századig működhetett, illetve temetkezhettek benne. Egyes források szerint a 17. század elején a templomot és feltételezhetően a falut is elpusztították a törökök.

A Zsitva toroki béke 1606. november 11-én történt megkötése után behódolt területként tartják számon, ami annyit jelent, hogy köteles adózni a császárnak is és a szultánnak is. Ezt a szerződést 1615. július 15-én Bécsben megújítják. A béke 1683 nyaráig tart, amikor is a törökök nagyszabású offenzívába kezdenek, melynek során újra elfoglalják Veszprémet, Tatát, Pápát, Pannonhalmát és eljutnak egészen Bécsig. De ez a viszonylagos béke sem telt teljes nyugalomban. Hol a törökök, hol a németek raboltak a behódolt területeken. A török kiűzése az 1680-86-os évek között történt meg, hogy a falu mikor települt be újra és milyen képet mutatott a harcok után arról nincsenek adataink. Csak annyi bizonyos, hogy abban az időben ez a vidék a senki földje volt. Ami a rablások után megmaradt azt a földesúr vitte el, mert háború ide, háború oda, termelni kellett és adózni is, és akadt bőven, aki elvigye a hasznot.
Csak pár név a helyi földesurak közül:

• 1623. Biay János, Sárközy Gáspár és János, Dallos János, nemes Siessy János.
• 1633. Taxony Pál.
• 1635. Valticer Márk, Szapáry András, Szapáry Péter, Bőny Péter, Say János.
• 1662. nemes Csajághy Gergely és neje Konkoly Barbara;
Földes Anna előbb Senberger György özvegye, később Tamásy János neje.

A háborút követő járványok és a Rákóczi-féle szabadságharc után helyre állt a rend, megkezdődött Bábolna újjáépítése.
A jelenlegi római katolikus templom építése a 18. század elején kezdődik. A templom a falu központi helyén épült, így elképzelhetetlen, hogy a vele egy időben épült kastély közvetlen szomszédságában hosszabb ideig temető működött volna. Nagy a valószínűsége, annak hogy ekkor kezdenek temetkezni a hármas számú, azaz a jelenlegi régi temetőbe.
A kettesszámú temető is lassanként az enyészeté lesz. A kettesszámú temető és az elpusztult templom egykori helyét csak feltételes módban ismerjük. Valószínűleg a jelenlegi templom, a régi iskola, a posta és a ménesudvar által bezárt magaslaton volt. Nagyobbik része jelenleg beépítetlen, talán érdemes lenne próbaásatást végezni.
„… próbaásatás célja a már ismert régészeti lelőhely térbeli kiterjedésének, valamint várható eredményeinek körvonalazása. A kutatás itt általában 80-200 cm széles kutatóárokkal történik…”
Egy érv az ásatás mellett, hogy az 1970-es években épült napközi építése és a régi iskolából a napközibe vezetett vízvezetékárok ásásakor több emberi koponya került elő. Ezt akkor eltusolták! A gyerekek viszont jót fociztak az „ősök” fejével, ez is valami. Ezen a területen, azóta is számtalan alkalommal kerültek elő emberi csontok különböző földmunkák során. Visszakanyarodva a jelenlegi római katolikus templomhoz, talán érdemes kiemelni néhány apró részletet a közel háromszáz év eseményeiből.
Tehát a templom a 18. század elején épülhetett, ugyanis az 1724-es caninica visitatio már említi. 1793. november 13-tól vezetnek anyakönyveket, ebben az időben katonai káplánok látják el a lelkipásztori teendőket. Feldkaplan, mint a neve is utal rá, a ménesben szolgáló katonák és családtagjaik, illetve a lovászok és a különböző méneskari alkalmazottak lelkipásztora. Arról, hogy a falu polgári lakói a katonákkal együtt vagy külön tartottak-e az istentiszteletet nincs adatunk. Az bizonyos, hogy Bábolna és a hozzátartozó puszták, majorok Banához tartoztak egyházilag. 1881. december 30-től önálló plébániatemplom. Erről az eseményről egy korabeli hirdetmény így számol be:

„… Jelentem az egyházmegyém papságának a lélek örömével, hogy Bábolna, amely azelőtt Banához, mint filia (fiókintézet) tartozott, plébánia lesz önállósággal…”

Ezek után ismertetik az új plébánia vagyoni helyzetét. Adatokat szolgáltatnak az új plébánosról és végezetül, pedig kimondják benne, hogy „… az oltáriszentség imádásának a napja a bábolnai egyházban, amely most már plébánia-templom, meghatározott napon, október első vasárnapján, vagyis Rózsafüzér Királynéjának ünnepén legyen!” (Győr, 1882. január 16.)

A templomot Nepomuki Szent János tiszteletére szentelik fel. Első komolyabb felújítására 1883-ban kerül sor, 1916-ban pedig az egyik harangot újítják fel. Még több feljegyzés nélküli kisebb-nagyobb renoválás és eljutunk a mába.
Talán érdemes megemlíteni csak úgy távirati stílusban az itt tevékenykedő egyház fiakat. A nevek mellett található dátumok az általam ismert dátumok, ezek nem mindig fedik pontosan a szolgálati időket.


Tábori lelkészek (Feld Kaplanok):

Johann Nikolaus Budiczek 1793-1808.
Ignatius Gally 1810-1818.
Joachim Schwinn 1818-1820.
Ignatz Balliak 1820-1837.
Ignatz (?) Vajda 1837-1838.
Alexander Bellosits 1838-1860.
Franz Lukacsik 1860-1869.
Karl Hudak 1869-1873.
Michael Bujni 1873-1881.
Plébánosok:

Wesenauer János

1881. december 30 -1899. február
15.

A Csanádi egyházmegyétől kerül át
a győri egyházmegyébe 1881-ben. Ötven éves korában 1899.május 11-én hal meg.

 

Tibold József

1899. május 15 -1899. December 7.

Helyettes plébános

 

Schadl József

1899. -1931. május 2 -1931. Június
15.

Ősei Bajorországból vándoroltak be
Magyarországra és Győrben telepedtek le.

 

Holenczer István

1931. június 18. -1932. január 30.

Helyettes plébános Banáról.

 

Szabó Géza

1932.január 31. -1961.november 28.

1961-ben furcsa körülmények közt
halt meg. Sokan gyilkosságra gyanakodtak.

 

Madarász Árpád

1961. -1963.

1963-ban kivetkőzik, és polgári
foglalkozásba kezd. Nem sokkal később autóbaleset áldozata lesz.

 

Adrián Vilmos

1964. -1988.

Nem sokkal nyugdíjba vonulása után
meghal és szülőfalujában temetik el.

 

Butsi Lajos

1889. augusztus -1992. június

 

 

Gyökér Gyula

 

Helyettes plébános Banáról

 

Maros Károly

1993. május -1995. október

Simonics Péter

1996. augusztus 1. -1999. Július
31.

 

 

1965-ben született, gyermek éveit
Ácson töltötte. 1999-től Tárkányon teljesít szolgálatot.

 

Varga Imre

1999. augusztus 1. -

Záróakkordként egy kis adalék az egyház és a ménes nem mindig felhőtlen kapcsolatából. Idézet egy korabeli levélből:
„… Bábolna olyan plébánia, mint más. A temető haszonélvezete még a katonai lelkészek idejében is a lelkészt illeték meg. Miután a plébánia alapítási szerződésében erre nézve kivétel nem létezett, nem látom át, minő jogcímen igényli most az uradalom a temető haszonélvezetét a maga részére…” (Győr, 1887. január 13.)
Dióhéjba sűrítve ez lett volna Bábolna egykori vallási élete. Bár a temetők felsorolásánál meg lehetett volna említeni a híres lovak temetőjét. Azt hiszem, jobb állapotban van, mint a híres ménesparancsnokok sírja a hármas számú, vagyis a mai régi temetőben.
Utóiratként még valami ide kívánkozik. Ha valaki olvasta a Bábolna a honfoglalástól napjainkig című könyvet az méltán hiányolhatja a könyvben említett kolduló papokat és roskadozó templomot. Sajnos én ilyen kuriózummal nem szolgálhatok, de úgy gondolom nagyon nagy szégyen lett volna a ménes részéről, ha saját tábori lelkészeit koldulni hagyja és megvárja, hogy a templom a tisztikar fejére omoljon. Annál is inkább, mert a múltszázadban a vallás és a hit, a templomba járás egyik fő erénye volt az embereknek.


Pusztai József
Bábolna Fórum, 2000. Június, kiegészítve 2011 márciusában



 

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz