Üdvözöljük a Bábolnai Helytörténeti Baráti Kör honlapján!
A Bábolnai Helytörténeti Baráti Kör 2010. augusztusában kezdte meg működését, azzal a kifejezett céllal, hogy minél alaposabban megismerje, és minél szélesebb körben be is mutassa ezen kicsiny, de annál nagyobb múltú kisalföldi városka történetét.
Célunk a meglévő történelmi, szellemi és természeti értékek védelme, és továbbadása az utókornak. Ennek érdekében terveink közt szerepel kiállítások szervezése, és kiadványok létrehozása is. Amint lehetséges szeretnénk egy nyilvános beszélgetés-sorozatot indítani, ahol az érdeklődők nézőként, vagy akár közreműködőként is részt vehetnének munkánkban.
A település keletkezésének időpontját senki sem ismeri pontosan.
Magyarországon három Bábolna ill. Babonya nevű hely volt az Árpádkorban, mindhárom terület a Koppán- Katapán-nem birtoka. A név a szláv Băbina vagy a cseh Babina, Bába személynév változata, melynek jelentése: vénasszony.
A Komárom megyei Tolmabábolna (Tolma- Babuna) előnevét a Koppán-nem Tolma nevű ősapja, ill. egy róla elnevezett családtag után kaphatta.
Első írásos említése 1267-ből származik, amely oklevél ugyan nem Bábolnáról szól, de említi Miklóst és fiát, Jánost, aki Babuna helységben született, ill. onnan származik.
1280 körül Babunai János perbe fogta a többi bábolnaiakat Tolmabábolna és a Borsod vármegyei Mezőbábolna (Tiszabábolna) birtokokért.
1297. július 20-án a Koppán nemzetségből származó Jakab comes unokaöccseivel, Loval (Lovad) és Hazal birtokokon és ezek tartozékain osztoznak, ebben az oklevélben említik a Lovadról Bábolnára vezető nagy utat is.
1326-ban I. Károly király az Esztergom vármegyei Szalonkát visszaadja Babunai Tamásnak és Sándornak.
1328. június 24-én a Bábolnai Szent György templom plébánosa Péter elkészíti a Tárkányi Finka végrendeletét, melynél tanúként szerepel Babunai Sándor comes.
1360. György mester fia Tamás a Koppány nemzetség tagjaként Füssön több nemessel együtt bizonyította, hogy Füss a pannonhalmi apátság birtoka.
Bábolna tizenötödik századi története összefonódott a Mészárosok útjával.
Az ország külkereskedelmi állatforgalmának nagy részét az állathajtó úton terelték a külföldi vásárokra. Ezen az úton 1401-1450 között elvámoltak 155 210 szarvasmarhát, zömében ökröket, 620 830 juhot és 43 567 lovat, ez is bizonyítja, hogy a település már nagyon korán bekapcsolódott a nemzetközi kereskedelem véráramába.
1529-ben Bábolna a török hódítások első hullámával, a bécsi hadjárat során a környező településekkel együtt elpusztult.
Az 1590-es török összeírás szerint mindössze öt család élt Bábolnán.
Az 1600-as években azonban újra éled, ezt mutatja az is, hogy 1623-1696 között már huszonegy tulajdonosa volt a településnek.
1635-től Szapáry András, Győr vármegyei alispán birtokába került Bábolna egy része.
Ebben az időben a Konkolÿ- Thege család is rendelkezik itt részbirtokkal. Csajághy György, mint Konkolÿ örökös, 1662-ben nejével Konkolÿ Borbálával együtt több Komárom vármegyei települést, Ó-Gyalla helység felét, továbbá Vék és Bábolna egész területét, valamint Aba pusztát királyi adományként kapta. 1675-ben Bábolna tulajdonosa Csajághy György fia Mihály.
1719-ben Konkolÿ- Thege Julianna férje, verbói Szluha Ferenc birtokába kerül a birtokrész Tagyossal és Kajánddal együtt.
A török hódoltság alól 1686-ban felszabadult területek a kincstár kezébe kerültek. A birtokjogok tisztázására megalakult az un. Újszerzeményi Bizottság, amely arról döntött ki milyen birtokot kaphat vissza. Ehhez a bizottsághoz fordult 1696-ban Szapáry András legidősebb fia Péter amikor visszakövetelte az ország különböző területein fekvő birtokait, így Bábolnát is.
1724-es Canonica Visitátio említi a római katolikus templomot, de nem tér ki építésének pontos időpontjára. Építtetője Szluha Ferenc, aki 1726-ban bárói rangra emelkedett „ikládi” előnévvel. 1729-ben gróf Szluha György tábornok örökölte apjától, Szluha Ferenc udvaritanácsostól a bábolnai birtokrészt.
1787-ben Szapáry József 90 000 forintért megvásárolta Szluha György itteni birtoktestét, s ezzel az uradalom egész területe a Szapáryak kezére került.
II. József 1784. december 20-án kelt rendeletével határozta el egy császári és királyi katonai ménes (k. k. Militär-Gestüt) felállítását a hadilótenyésztés fellendítése és a teljes hadsereg minőségi ló-utánpótlásának biztosítása érdekében. Ennek helyéül a Tiszántúli Mezőhegyest és környékét választották ki. Az intézmény ménesparancsnokának Csekonics Józsefet nevezték ki. Csekonics József lett tehát a Mezőhegyesi császári és királyi katonai ménes első parancsnoka, és egyben a teljes hadsereg ló utánpótlásának gondja is az ő vállán nyugodott.
Amikor délről a török mozgolódásáról hírek érkeztek, és a németek felöl is csapatok mozgását jelezték a határok mentén, a lovasság létszámát emelték, Mezőhegyes a megnövekedett feladatoknak egyedül egyre nehezebben tudott megfelelni.
A megnövekedett feladatok elvégzésére Csekonics fiókménes létrehozását javasolta. Ennek helyét az elvégzésre váró feladatok határozták meg. Mezőhegyes messze volt a fővárostól, Bécstől: Bécset Mezőhegyesről vágóállatokkal ellátni sem volt egyszerű feladat. A marhacsordákat lábon hajtották, a húsellátás hatékonyságát javítja, ha a vágóökrök Bécsbe érkezésük előtt, még egyszer megpihennek, erőállapotuk javul, még híznak egy kicsit. Ez mindenképpen a nyugati marhapiacok felé vezető út mentén indokolta a fiókintézet elhelyezését. A német határok melletti csapatmozgások is indokolták, hogy azokhoz közelebb legyen még egy gyűjtőhelye az utánpótlást szolgáló fiatal pótlovaknak.
II. József császár felismerte, hogy CSEKONICS JÓZSEF 1787-88-ban felvetett javaslata, a Mezőhegyesi ménes fióküzletének megalapítására megalapozott és helyes, s tőle megszokott energiával adta ki az utasítást, hogy Csekonics járja be a Pest és Bécs közötti, a nagy marhahajtó út mentén fekvő pusztákat és keressen alkalmas helyet a fiókintézet létesítésére.
1788. október 8-i jelentésében arról számol be, hogy a Szapáry-család tulajdonában lévő Bábolna pusztát alkalmasnak tartja a fiókintézet létrehozására.
Kattintson ide, a cikk folytatásához!
Célunk a meglévő történelmi, szellemi és természeti értékek védelme, és továbbadása az utókornak. Ennek érdekében terveink közt szerepel kiállítások szervezése, és kiadványok létrehozása is. Amint lehetséges szeretnénk egy nyilvános beszélgetés-sorozatot indítani, ahol az érdeklődők nézőként, vagy akár közreműködőként is részt vehetnének munkánkban.
Településünk története
Bábolna és környéke az ősidőktől fogva fontos terület lehetett az itt élő emberek számára. Hiszen e vidék természeti adottságai nagymértékben kedveztek a vadászó, halászó, gyűjtögető ember megtelepedésének. Később a középkorban stratégiai jelentőséggel is bírt.A település keletkezésének időpontját senki sem ismeri pontosan.
Magyarországon három Bábolna ill. Babonya nevű hely volt az Árpádkorban, mindhárom terület a Koppán- Katapán-nem birtoka. A név a szláv Băbina vagy a cseh Babina, Bába személynév változata, melynek jelentése: vénasszony.
A Komárom megyei Tolmabábolna (Tolma- Babuna) előnevét a Koppán-nem Tolma nevű ősapja, ill. egy róla elnevezett családtag után kaphatta.
Első írásos említése 1267-ből származik, amely oklevél ugyan nem Bábolnáról szól, de említi Miklóst és fiát, Jánost, aki Babuna helységben született, ill. onnan származik.
„Miklós (Babuna) fia János anyjának a Kaplony nembeli Annisnak adta át az Esztergom vármegyei Gyarmat falut.” (ma Gyarmatpuszta)
1280 körül Babunai János perbe fogta a többi bábolnaiakat Tolmabábolna és a Borsod vármegyei Mezőbábolna (Tiszabábolna) birtokokért.
1297. július 20-án a Koppán nemzetségből származó Jakab comes unokaöccseivel, Loval (Lovad) és Hazal birtokokon és ezek tartozékain osztoznak, ebben az oklevélben említik a Lovadról Bábolnára vezető nagy utat is.
1326-ban I. Károly király az Esztergom vármegyei Szalonkát visszaadja Babunai Tamásnak és Sándornak.
1328. június 24-én a Bábolnai Szent György templom plébánosa Péter elkészíti a Tárkányi Finka végrendeletét, melynél tanúként szerepel Babunai Sándor comes.
1360. György mester fia Tamás a Koppány nemzetség tagjaként Füssön több nemessel együtt bizonyította, hogy Füss a pannonhalmi apátság birtoka.
„… magister Georgius, filius Thome, de Babonya generationis Koppan…”
Bábolna tizenötödik századi története összefonódott a Mészárosok útjával.
Az ország külkereskedelmi állatforgalmának nagy részét az állathajtó úton terelték a külföldi vásárokra. Ezen az úton 1401-1450 között elvámoltak 155 210 szarvasmarhát, zömében ökröket, 620 830 juhot és 43 567 lovat, ez is bizonyítja, hogy a település már nagyon korán bekapcsolódott a nemzetközi kereskedelem véráramába.
1529-ben Bábolna a török hódítások első hullámával, a bécsi hadjárat során a környező településekkel együtt elpusztult.
Az 1590-es török összeírás szerint mindössze öt család élt Bábolnán.
Az 1600-as években azonban újra éled, ezt mutatja az is, hogy 1623-1696 között már huszonegy tulajdonosa volt a településnek.
1635-től Szapáry András, Győr vármegyei alispán birtokába került Bábolna egy része.
Ebben az időben a Konkolÿ- Thege család is rendelkezik itt részbirtokkal. Csajághy György, mint Konkolÿ örökös, 1662-ben nejével Konkolÿ Borbálával együtt több Komárom vármegyei települést, Ó-Gyalla helység felét, továbbá Vék és Bábolna egész területét, valamint Aba pusztát királyi adományként kapta. 1675-ben Bábolna tulajdonosa Csajághy György fia Mihály.
1719-ben Konkolÿ- Thege Julianna férje, verbói Szluha Ferenc birtokába kerül a birtokrész Tagyossal és Kajánddal együtt.
A török hódoltság alól 1686-ban felszabadult területek a kincstár kezébe kerültek. A birtokjogok tisztázására megalakult az un. Újszerzeményi Bizottság, amely arról döntött ki milyen birtokot kaphat vissza. Ehhez a bizottsághoz fordult 1696-ban Szapáry András legidősebb fia Péter amikor visszakövetelte az ország különböző területein fekvő birtokait, így Bábolnát is.
1724-es Canonica Visitátio említi a római katolikus templomot, de nem tér ki építésének pontos időpontjára. Építtetője Szluha Ferenc, aki 1726-ban bárói rangra emelkedett „ikládi” előnévvel. 1729-ben gróf Szluha György tábornok örökölte apjától, Szluha Ferenc udvaritanácsostól a bábolnai birtokrészt.
1787-ben Szapáry József 90 000 forintért megvásárolta Szluha György itteni birtoktestét, s ezzel az uradalom egész területe a Szapáryak kezére került.
II. József 1784. december 20-án kelt rendeletével határozta el egy császári és királyi katonai ménes (k. k. Militär-Gestüt) felállítását a hadilótenyésztés fellendítése és a teljes hadsereg minőségi ló-utánpótlásának biztosítása érdekében. Ennek helyéül a Tiszántúli Mezőhegyest és környékét választották ki. Az intézmény ménesparancsnokának Csekonics Józsefet nevezték ki. Csekonics József lett tehát a Mezőhegyesi császári és királyi katonai ménes első parancsnoka, és egyben a teljes hadsereg ló utánpótlásának gondja is az ő vállán nyugodott.
Amikor délről a török mozgolódásáról hírek érkeztek, és a németek felöl is csapatok mozgását jelezték a határok mentén, a lovasság létszámát emelték, Mezőhegyes a megnövekedett feladatoknak egyedül egyre nehezebben tudott megfelelni.
A megnövekedett feladatok elvégzésére Csekonics fiókménes létrehozását javasolta. Ennek helyét az elvégzésre váró feladatok határozták meg. Mezőhegyes messze volt a fővárostól, Bécstől: Bécset Mezőhegyesről vágóállatokkal ellátni sem volt egyszerű feladat. A marhacsordákat lábon hajtották, a húsellátás hatékonyságát javítja, ha a vágóökrök Bécsbe érkezésük előtt, még egyszer megpihennek, erőállapotuk javul, még híznak egy kicsit. Ez mindenképpen a nyugati marhapiacok felé vezető út mentén indokolta a fiókintézet elhelyezését. A német határok melletti csapatmozgások is indokolták, hogy azokhoz közelebb legyen még egy gyűjtőhelye az utánpótlást szolgáló fiatal pótlovaknak.
II. József császár felismerte, hogy CSEKONICS JÓZSEF 1787-88-ban felvetett javaslata, a Mezőhegyesi ménes fióküzletének megalapítására megalapozott és helyes, s tőle megszokott energiával adta ki az utasítást, hogy Csekonics járja be a Pest és Bécs közötti, a nagy marhahajtó út mentén fekvő pusztákat és keressen alkalmas helyet a fiókintézet létesítésére.
1788. október 8-i jelentésében arról számol be, hogy a Szapáry-család tulajdonában lévő Bábolna pusztát alkalmasnak tartja a fiókintézet létrehozására.
Kattintson ide, a cikk folytatásához!